Bocsi!!!

Ezer bocsánat mindenkitől de egy kicsit szüneteltetem
a blogot!Utána amint tudok hozok újjabb fejezeteket!
Puszi:Angelica
U.I.:Tényleg ne haragudjatok!

Boldog NŐ napot

BOLDOG NŐ NAPOT!!!!!!!!!!!
ITT VAN NÉHÁNY KÉP CSAK IS NEKTEK:

1.fejezet

(Mary szemszöge)

Hulla fáradtan elmentemenni egy őzet Elisával.
Aztán készülödés kőzben vettem észre,hogy Isabeiia egész éjjel
tanult(onnan vettem észre hogy az asztalon aludt el).
-Iabella!-orditottam remélvén hogyv végre fel kel.
-Mi...mi van-mondta meglepödve.
-Ébresztőőőőőőőőőőő hasadra süt a nap!
-Na már csak az hiányozna!-szólt bele a veszekedésünkbe Elisa.
-De van védőgyűrűnk!-mondtam gúnyosan kifejezve.
Mary gyűrűje:

Elisabeth gyűrűje:

Isabella gyűrűje:

-Tényleg,hupsz.
Mikor megfordultunk láttuk,hogy Isa már kész is van.
-Új rekord!-mondtam.
-Egy másodperc!-helyesbített Elisabeth.
Ekkor mind fel nevettünk.
Egy szempillantás alatt mi is készen voltunk.
Utána teleportáltuk magunkat az ikola ebédlőjébe.
-Húúú,kit látnak szemeim?-mondtam hangsúlyosan.
-És az enyém kit?-tette fel a kérdést Elisa.
-Rólam ne feledkezzetek meg!-kiáltotta Isa.
-MASON!-visította Elisabeth.
-DEUCE!-kiáltottam.
-EGY NAGY SZELET PIZZA!-mondta jó hangosan Isa.
Én és Elisa észre vettük,hogy Isabella teljesen mást látott
mint mi.De minket ez nemizgatott mert ott voltak a nagy "ő"-k.
(Deuce sz.)
-Nézzétek,ott vannak a lányok akikkel tegnap
találkoztunk.-mondtam Alec-nek és Mason-nek miközben elvettem
az utolsó szelet pizzát.
(Isabella sz.)
-Mary!-kiáltottam.-A te kis Deuce-od elvette a pizzámat.-mondtam
mérgesen.S mi előtt Deuce harapott volna a pizzából kikaptam a
kezéből.
Ekkor felkiáltott Elisabeth:
-Igazságot teszek!-és kikapta a kezemből a pizzát s megette.
Deuce-val dühösen néztünk Elisára.
-Megetted a pizzánkat!-mondtuk mérgesen.
-Isabella!-kiáltott fel Alec félbeszakítván a veszekedésünket.
-Igen?-fordultam el Elisától és Deuce-tól.
-Azt szeretném kérdezni,hogy...hogy...
-Értem.-szakítottam félbe Alec mondatát.-7-kor találkozzunk
az Apple Wallie előtt.
-És mit nézzünk meg?
-Mondjuk...a Rémálom az Elm utcábant!
-Jól van,akkor holnap este!
(Elisabeth sz.)MÁSNAP...
-Mary!Tudtad,hogy Normann kapott egy intőt?
-Igen,nagyon szét van esve miatta.
-Tudom.Ma reggel is kétségbe volt esve.
-Hogy érted ezt?
-Úgy,hogy egy tál műzlit nézett bambán,és megkérdeztem
tőle,hogy mi a baj ő azt mondta:
-Nem szól hozzám a műzli!
Én meg erre:
-Miért előfordult már,hogy szólt hozzád?
-Oh,értem!-mondta Mary.
(Isabella sz.)
Éppen végeztem a hajmosással amikor megcsörrent a
telefonom.Megnéztem a kijelzőt.Syrena volt az.
-Chiao!-köszöntem.
-Mizu csajszi?-kérdezte a vonal másik végén.
-Randira megyek de egyébként miért hívtál?
-Csak azért,hogy dumáljunk.
-Jó,de most mennem kell,szia!
-Ok.Szia!-azzal letette.
Gyorsan megszárítottam a hajamat,majd felvettem a
ruhámat.
Isabella ruhája:

És indultam is Apple Wallie elé az új Ferrarim-mal.
Isabella kocsija:

Imádtam apu ajándékát.Kb.240-nel mentem így 5 perc alatt a város
másik felében voltam.
-Szia!Látom pontos voltál!-mosolygott Alec.
Bementünk a moziba s mikor kijöttünk meg volt már az első
csók.Boldogan mentem haza.
-Na,mi történt?-faggatott Elisabeth és Mary.
Én csak megvontam a vállamat és dudorászva fel mentem a szobámba.
Biztos voltam benne,hogy ez volt életem legszebb napja.

Bevezető

(Elisabeth szemszöge)


-Kicsim!Ébrsztő!-keltegetet(egyelőre eredménytelenül)
az édesanyám Andrea.
-Csak még öt percet mama!
-Elfogsz késni a suliból
-Micsoda?Miért nem szólt az a nyavalyás vekker?
Villámtempóban felöltöztem,fogat mostam és megfésülködtem
majd rohantam le mint akit üldöznek.
Az apám Richard és a nővéreim Mary és Isabella furcsán néztek rám.
Pár pillanattal késöbb Andrea jött le az emeletről nevetve.
Hirtelen rájöttem valamire.
-Várjunk csak!Azért nem szólt a vekker mert ma nincs is iskola!
-Így igaz kicsim de valalmivel ki kellett rángatnom téged az ágyból!
-Jaj mama,de rémes vicceid vannak!
-Elisa,azt szerettük volna kérdezni,hogy nincs-e kedved eljönni
vadászni?-kérdezte Isabella félbe szakítva a veszekedésünket.
-De,szívesen bekapnék egy nyuszit!-fordultam el anyámtól.
Kiugrottunk az ablakon és rohantunk az erdőbe.
Én 5 nyulat,Isa 2 pumát és 2 szarvast,Mary pedig egy grizzlyt ettünk.
Hirtelen hangokat hallottunk majd az erdőből 3 férfi lépett ki.
Az elsőnek olyan zöld szeme mint a smaragd és olyan barna haja,hogy
az már feketének hatott.
A másodiknak és a harmadiknak is barna haja volt annyi különbséggl,hogy
más-más árnyalatú volt.Csak az egyiknek kék a másiknak pedig barna szeme
volt.
Az első férfi,barátságos mosollyal az arcán,előre lépett.
-Sziasztok!Én Deuce vagyok.Ők itt a társaim Alec-mutatott a kékszeműre-és
Mason.
-Igazán örvendünk!-szólalt meg Mary.-Én Mary Van Hausen vagyok.
ők pedig a testvéreim Isabella és Elisabeth Van Hausen.
-Nos,lányok reméljük még találkozunk!-mondta udvariasan Alec.
-Mi szint úgy!-biccentett Isabella.
Aztán eltűntek a fák között.
-Gyertek lányok,menjünk!-szólaltam meg most először.
OTTHON:
Amint hazaértünk Mary-nek be nem állt a szája Deuce-ról.
Én is beszálltam a beszélgetésbe.Csak én Mason-ről dumáltam.
Isabella viszont feltűnően hallgatag volt a találkozásóta.
-Asszem én most megyek!-jelentette be.
-Miért?-kérdeztem.
-Sok még a tanulni valóm!-azzal eltűnt.
Alig tudtam figyelni a nővérem szavaira mert Mason járt a fejemben.
Hiába lesz holnap töri doga,csakis arra tudtam gondolni:
Vajon látom-e még valaha?

Sziasztok!:-)

Sziasztok!
Most nyitottam meg életem első blogját.
Remélem nektek is tetszeni fog.
Jó olvasást kívánok.:-)
                              Puszi:Angelica